A XXI. Magyar Táncfesztivál ismét megmutatta, hogy a tánc képes összekötni a generációkat és a különböző műfajokat. Öt napra Győr nemcsak a tánc fővárosa lett, hanem egy olyan hely, ahol a művészet valódi közösségi élménnyé vált. A Győri Balett szervezésében a nívós fesztivál újra bebizonyította, hogy a tánc nem csupán mozdulat, hanem szenvedély, történet és közösségi élmény.

A június 17-én kezdődő fesztivál nyitányát a CODE 93 című előadás jelentette, amelyben három fiatal koreográfus – Domán Dalma, Bálint Adél, Szőllősi Krisztina – három egyéni látásmódja és három különleges alkotói világa találkozott. A Lényünkből fakad, a Head to head, valamint a Bolero – az önazonosság, az emberi kapcsolatok és a közösség kérdéseit boncolgató est, friss energiával és bátor gondolatokkal indította útjára az ötnapos táncünnepet.

A folytatásként érkezett a Frenák Pál Társulat F_EvER című előadása, lebilincselő vizuális világával és szárnyaló mozgásnyelvével ragadta magával a közönséget. A Duda Éva Társulat BÁBEL című produkciója a modern kor bizonytalanságaira és útkeresésére reflektált, míg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámája szerelemmel, árulással és bosszúval teli, szenvedélyes történetével tartotta feszült figyelemben a nézőket.

A legfiatalabbakat is különleges élmények várták. Velekei László koreográfiája, a Győri Balett Pom Pom meséi című előadása nemcsak a fantáziát mozgatta meg, hanem a gyerekeket is alkotótárssá tette: saját rajzaik elevenedtek meg a díszletekben, így valóban részeseivé válhattak a varázslatos mesevilágnak.

A fesztivál záróakkordjaként a Székesfehérvári Balett Színház és a világhírű Boban Marković Orkestar közös produkciója, a Parádé elsöprő energiával robbant be a nagyszínpadra vasárnap este. Egerházi Attila rendező-koreográfus különleges, humorral, érzelmekkel és szenvedéllyel átszőtt világot teremtett, ahol az élő zene és a tánc szinte „felrobbantotta” a nézőtéret, és a végén mindenki együtt táncolt.